Minden ember vágyik valamire.

Látszólag mindenki másra. Valójában szíve mélyén mindenki ugyanarra - hogy önmagát újra megtalálja. Azt az igaz részét, ki ismeri valódi kilétét. Őt megtalálva nem vágyódik tovább, békére, harmóniára, teljességre talál. Nincs többé magány, mesterséges hiánypótlás, megszüntetve ezzel a félelelem állapotát. Meghallja így újra a lélek dallamát, s járhatja táncát. 

Túl nagy a zaj kint és bent, a lélek hangja így könnyen elveszhet. Halkan suttog csak a háttérben. Az ember könnyen kiszolgáltatottá válik így a térben. Nem látja a kiutat, mintha mindig sötétben tapogatózna. Nem tudja merre lépjen, mit tegyen, a válaszokat hol keresse. 

Miközben a válasz mindvégig ott van benne. 

Forrás általi elhívásom, hogy ezen az úton segítselek, az elméből a szívbe vezesselek. Saját válaszaidat igy magadban meglelhesd, s félelmek nélkül az élettel áramolva tapapsztalhasd a létet. 

Vélemények